Könyvajánló
A retorika elméleti és gyakorlati vetületeire egyaránt kitekintő tudományos kézikönyv a klasszikus diszciplína teljes bemutatására törekszik. A retorika több ezer éves történetének áttekintésével, a főbb fejlődési folyamatok kijelölésével és a fogalomtár rendszerszerű bemutatásával kezdődik a munka, amelyet azután a meggyőzés mint hatás és mint tulajdonság meghatározása, a hatás kiváltásának és létrejöttének, lehetséges megvalósulásának leírása, a szöveg és beszéd felépítésének tárgyalása, illetve a működéséhez szükséges elemek felsorolása követ. A könyv egyedülálló értékét adja a magyar retorikai tankönyv- és szakirodalom áttekintése és alapos vizsgálata. A kötetet közéleti kitekintés, valamint a retorika gyakorlati alkalmazásának területeit bemutató fejezetek zárják.
A tanulmánykötet a narratológia és a retorikai elemzések összekapcsolásával kísérletezik három ciklus keretében. A két leíró apparátust nem csak szónoki és történetmondó szépirodalmi szövegeken keresztül vizsgálja: több tanulmány foglalkozik az irodalomtörténet, a történetírás, az útleírás, a film, a kép, az öltözködés és a teleregény narratív és retorikai sajátosságaival.
E kötet tanulmányai egyrészt az angliai romantikus korszak elméleti és költészeti konstrukcióit (Blake, Wordsworth, Coleridge és Keats), másrészt a romantikus látásmód a műeszmény előzményeit (Shaftesbury, Burke, Charlotte Smith) és recepciójának néhány aspektusát vizsgálják (preraffaeliták, pszichoanalízis). A kötet előzménye a 2006 júniusában az ELTE Anglisztika Tanszékén rendezett Forradalom és retorika című konferencia, mely a tanszékről indult, illetve ott dolgozó fiatal kutatók és doktoranduszok eszmecseréje volt.
Paul de Man, a "leghallhatatlanabb teoretikusunk", az irodalomelmélet sokat emlegetett és vitatott alakja. A Retorikai füzetek második kötete nemcsak az általa kidolgozott retorikai koncepciót járja körül, hanem egyszersmind tágabb összefüggésekbe is helyezi írásait.
p, 05/22/2009 - 07:01
Meg lehet-e tartani a sötétben a közönséget?
Nagyon kevés az olyan előadó, aki már a felkészülés során kideríti, hogy számítógépes grafikái jól láthatók-e az előadóterem nappali fényében.
Pedig fontos lenne ezt kideríteni!
Ugyanis, ha az előadó elsötétített teremben/szobában (kénytelen) beszél(ni), elveszíti a lehetőséget, hogy közönsége szemébe nézzen, és így kapcsolatot alakítson ki velük.
Minél kevesebb sötétítést tehát, hogy láthassák egymást a közönségével! Ezt tanácsoljuk minden előadónak. Hosszú videóvetítések helyett rövid videoklipeket!
A szemléltető eszközök támogassák az előadót és mondanivalóját ne pedig fordítva!
Hozzászólás